Mementó

Őszi levelek, édes, lomb lepte áhított forrás,
Megérint, sajgó párán tört fény, az elmúlás,
Téli álomba szenderült, kikeletre váró alkotás,
Erdők humuszában nyugszik Tammuzi megújulás.

Sors, kitérnék előled, ha, ám lehetetlen, ezt nem lehet,
Követlek utadon, kísérlek ott, hol fagyos, deres a lehelet,
Tantaluszi kín, rémlátomás, csermely, sodródom veled,
A holtakat ma is siratom, ám az élőket ma te vezeted.

Léthé vízébe merítsél, itassál meg kérlek, istenem,
Válaszút, tisztázás, értékelés előtt áll most életem,
Thot, Minerva tanácsát Pythiai textusban keresem,
Három Gráciától jóindulatot, kegyelmet kér fejem.

Szeretet törvénye! Vénusz! Sóhajts! Hozzád! A szívem.
Megszabott ösvényen penitenciát kell, kell teljesítenem,
Pénelopé vászna panácea lelkemben és a könnyeimen,
Pandóra szelencéjét Penates bezárta, s örvendezem.

De ne légy felettébb gonosz és ne légy balgatag,
Mindennek rendelt ideje van az ég alatt. Az akaratnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje van a gyűlölésnek,
Ideje a hadakozásnak és ideje van, a békességnek!

Ideje, ideje a békességnek, ideje örök békének!
Ideje, ideje a szeretésnek, ideje örök szeretetnek!
Hát miért?! Miért halnál meg időd előtt? Előtt!
Mementó mori? Mementó mori! Mementó mori.

.