A szeretet

Szeretetet nem vár, nem kér! Szüntelen! Csak szeret.
Alkétiszként megment, életet, szeretett Admétoszát,
S megveti ő, szemétbe való, nem is keres, a hasznát,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Bűnöst lel, lelt az ”ellenségei” a bűnösök fölött,
Ártatlanra, igazakra, hamisak, gonoszok között,
A lélekben még sem válogat, alkot, teremt és szeret,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Örök élet, tékozló fiú, válasz, megváltás vár,
Végső megsemmisülés, rombolás, bűn és halál,
Két út, pusztítás, omladozó falak, kitartó, erős vár,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Öröm és boldogság, ha sivár, sótlan az emberi lét,
Játékát keresd! Múlik, repül, s nagy, tegnap, a tét!
Embernek lenni! Tanulj! Időben! A szeretet szeretetét,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Tanulj! Isten tenyerében, a társ, az ember szeretetét,
Cselekvő törődést, felelősséget, a felebarát tiszteletét.
A boldogság vár, a végtelen. Hát becsüld az életét!
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Az élet ösvényén, igazak útján, lépj, lépj és haladj,
Gyönyörűségek örökké, teljes öröm, a holnap, maradj!
Csábító napsugár, csalfa lélegzet, a kígyó! Most szaladj!
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Bűnbánat könnye, lelki szegények, út a boldogok közé,
Önuralom ereje, belátás, jobbító szándék ím a szelídeké,
Keressetek és kutassatok, s megnyittatik, igaz élet, igazaké,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló ember vagyok.

Cselekvő szeretet az irgalmasság és könyörületet nyer,
A szív tisztasága, békéltetés, örömhír, mit tudatni kell,
A megtalált igazi boldogságot senki és semmi veheti el,
Ám Istenem bocsáss meg, csak ma, én gyarló vagyok.

Istenem, bocsáss meg ma! Csak ha ember és gyarló vagyok.
Lelkem meggyógyul, Ecce homo, egy szóval! s lám ember, az
EMBER vagyok.