Csók és ölelés, borzongj és kábulj most egyetlenem,
Mikor magához ölel, dédelget téged a szerelem,
S mámoros félálomban szédülten csókolj kedvesem.
Kívánlak, mert szép a vágy és szép, ez a szerelem,
Dédiként is megdiderget majd a múlt, ez az érzelem!
Elröppent már, elillant gyáván, szétfoszlott a félelem,
Szeretettől halkult, s megalkudott némán az értelem!
Parázsló öledben tűzben égve, álmodj szépet édesem,
Ünnepelj tűzijátékkal, test a testben, én szerelmem,
Szórj csillagot, forrj extázisban, ó, gyere drága, életem!
Ölelj és csókolj! Örökké! Légy te! Az édesem, kedvesem.
Mámoros félálomban szédülten csókolj, most, édesem,
Mikor magához ölel, dédelget tenyerében a szerelem!
Csók és ölelés, csak kábulj és borzongj, jöjj, egyetlenem!
Érezd! Mit mondani kell! Mennyire szeretlek. Szerelmem!
Dédiként is megdiderget majd, e múlt, és a fájó érzelem.