Április 24. Volt! Elmúlt! Hát, ez is egy nap!
Olyan, mint a többi! Háromszázötvenhat.
Valami volt, elszállt, a ködben elsuhant ám,
De a szívemben megőrzőm emléked, neved!
Voltam! Elbúcsúztam! Ma el is köszöntem!
Hát emeld fel fejed! Most emeld a fejed.
A Kosárházban megsimogattam, megsirattam,
Minden kedves, minden kedves állatot.
Most vége! Vége végre és megyek, tovább!
A vándorbot vezet, íme, és máris indulok.
Mert menni kell! Menni. Haladni tovább!
Végre vége! Végre vége. Lépj! S ne félj!
Itt az erdőben, az Isten színe, kegyelme,
A medjugorjei Szűzanya szobra előtt,
Egy csodálatosan szép kilátó, lábai alatt,
A lelkem végre, most ismét szabadon száll.
Az élet! Az élet még nélküled, még nélküled,
Szép! Gyönyörű! Gyönyörűségesen szép.
Mert megtettem! Ma ismét megtettem,
Elzarándokoltam, s megkövettem magam!
Ám megérkeztem. Haza! Megérkeztem haza!
Drágám! Ez lesz! Ez volt! Az utolsó SMS!
Utolsó vers! A lelkem hát szabadon száll.
Kedvesem az isten áldjon! Isten veled!
Köszönök mindent. Isten veled.