Az életünkben vannak rossz pillanatok is.

Isten veled

Április 24. Volt! Elmúlt! Hát, ez is egy nap!

Olyan, mint a többi! Háromszázötvenhat.

Valami volt, elszállt, a ködben elsuhant ám,

De a szívemben megőrzőm emléked, neved!

Voltam! Elbúcsúztam! Ma el is köszöntem!

Hát emeld fel fejed! Most emeld a fejed.

A Kosárházban megsimogattam, megsirattam,

Minden kedves, minden kedves állatot.

Most vége! Vége végre és megyek, tovább!

A vándorbot vezet, íme, és máris indulok.

Mert menni kell! Menni. Haladni tovább!

Végre vége! Végre vége. Lépj! S ne félj!

Itt az erdőben, az Isten színe, kegyelme,

A medjugorjei Szűzanya szobra előtt,

Egy csodálatosan szép kilátó, lábai alatt,

A lelkem végre, most ismét szabadon száll.

Az élet! Az élet még nélküled, még nélküled,

Szép! Gyönyörű! Gyönyörűségesen szép.

Mert megtettem! Ma ismét megtettem,

Elzarándokoltam, s megkövettem magam!

Ám megérkeztem. Haza! Megérkeztem haza!

Drágám! Ez lesz! Ez volt! Az utolsó SMS!

Utolsó vers! A lelkem hát szabadon száll.

Kedvesem az isten áldjon! Isten veled!

Köszönök mindent. Isten veled.



Címkék:
Tovább a blogra »