Csengettek

Csengettek! Ilyenkor? Ki ez? Ki lehet ez?
Úristen! Úristen! A Judit! A Judit állt, ott!
A Judit ott állt, úristen, ott, a Judit, a kapu,
Ott állt, a kapum előtt. Most mit csináljak?
Úristen, mit csináljak? A Judit, itt, a kapu!
Még a bőrömből is rögtön kibújok, örülök!
Beengedsz? Beengedtem! Még szép! Szép!
Hogy beengedtem, hiszen ő, a szerelmem!
A kutyámat megbabonáztad! És engem?
Engem elvarázsoltál! Hát csak követtem!
Csak követtem, vakon, bénán és némán.
Beszélnünk kell! Beszélnünk? Most? Most.
Majd! De utána! És egymásnak estünk!
Két kiéhezett fenevad! Ruha! Ruha tán!
Ruha tán nem is volt soha! Itt, ó, a tested!
A csoda! Itt! A tested. Csókoltunk! A tested!
És körtáncba kezdtek, lám az ajkak, és kezek.
Öleltünk, simogattunk, egymás rabjai lettünk.
Elöntött mindent, és ömlött, áradt a vágy!
És sikoltott, tombolt, az égboltig özönlött!
Már eltűnt, nem is volt, ilyen nincs is, soha,
A határ! S kezdődik! A gyönyör, a kéj! A kéj.
Jézusom! Az első. Istenem! Kérlek! Segíts!
Második? Szűzanyám! Már a harmadik?
Aztán már csak, tomboltunk, rajongtunk,
Szerelmeskedtünk, és újra élvezkedtünk,
Alkottunk, újra, teremtettünk, építettünk.
Nincs már itt én! Csak neked! Csak neked.
Neked, csak neked, de legyen, most isteni!
De nagyon, most nagyon, a jó! Nagyon, jó.
Látod! Megy ez neked! Jaj! Már nem bírom,
Elalélok én! Már nem bírom, tovább! Tovább!
Ámor, Mámor ölelő karjaiba, ide, beledőlök.
Egy picit elszunnyadok. Szusszanjunk!
Szusszanjál, szusszanok, szusszanjunk.
Ám várt! A folytatás. Hol a folytatás?
Jaj! Vedd el onnan a kezed! Jaj, a kezed.
Hát ne csináld! Újra kezded? Újra kezdem.
Nocsak! Így elmaradt! Elmaradt.
A nagy beszélgetés.