Szeretlek. Most olyan légy, mint eddig még soha.

Szeretlek

Most olyan légy, mint eddig még soha!

Az első, az utolsó, a mindig visszatérő,

A viharos égre diadalmas kéjben felívelő!

Hús völgyedben, hegyekben, a beteljesedésben,

Bánatban, örömben, sóvár a szerelemben,

A két karodban, csók a csókban, a gyönyörben.

Mert eddig, érted, mindig, mindig csak sírtam.

Ölelj még! A szemérmes öledben, szemérmetlent az ágyékodban,

Koldust, ki király lett, s csókolhat, a szeretőt, karjaidban!

Ezer kézzel tudjál hát simogatni, dédelgetni, cirógatni.

S tapasszuk az ajkat! Az ajkra. Hát gyere velem! Lubickolni.

Mert részeg vagyok és mégis, még mindig éhezem, szomjazom,

Király! Pénz nélkül! Szegény! Ám veled máris, s oly gazdagon,

Mert eddig érted, mindig, érted mindig csak sírtam!

És most olyan légy, mint eddig még soha! Még soha.

Pazarold áldásod, forró a mámor, légy búja, szerelem templomában,

Hol eljátszunk kedves a vágy örömteli, drága szavában.

Dalolj! A fuvolán. Mily édes, selymes, csábító a szonett,

Feszes combjaid, bimbózó kebled, gyönyörünk, röpke láng felett,

Hogy legalább benned, a pillanatban, lehessek vidám és szabad!

Mert eddig érted! Érted mindig! Mindig csak sírtam.

Mert szeretlek!

Őrülten, Szerelmem.

Címkék:
Tovább a blogra »