Úton. Megszülettünk, haladunk, meghalunk, úton.

Úton

Pajkos lábú kicsi csikó, kék a szeme, s oly vörös, démoni, de jó!

Táncolj! Míg leesik az első pehely, vérvörös, szilveszteri hó.

Alkotott víg kedvében, a csókkal elcsábított drága ajándékozó.

Minden út Rómába vezet! Hallod? S lám, ez el is fogadható.

Megszülettünk, megszülettél, az út sebes, már egy is, maradt.

A tudás, légy kemény, alap! És a remény ma még el sem akadt!

Hit és a szeretet, a szerelem, a csodák útján, hol csillagok, fakadt.

Minden út Rómába vezet! A fény világít, míg valamerre el nem haladt!

Életedet bálban szállva, elringatva, megtorpanva, forgolódva,

Rock and roll – ban meg – megállva, kéz a kézben, boldogságra várva,

Hiúság vásárában alkut kötve, csókolózva, ölelkezve, elprédálva,

Minden út Rómába vezet! Felfedezve! Újra – újra, feltalálva.

Nem kerülheted, ha meg sem roppan, jégen járva,

Hol lépted koppan. Üdén, szépen, a sorsra várva,

Halkan, csendben, itt – ott néha elalélva, szunyókálva,

Minden út Rómába vezet! Gondolj arra! Álmodozva.

Álmod, álmunk valósulna, Bálám szamarává válna,

Tű fokán, sivatag hajója, rakétaként át is szállna,

Jegyszedőként a béka kábán gólyabálban, csak ott állna,

Minden út Rómába vezet! Gond a gonddal együtt hálna.

Jaj, ha haladsz, meg ne torpanj, saját úton téged várlak,

Kereteznek, kereszteznek, jós a térkép, s megkívánlak!

Együtt szalad vagy elválik, én babonázva varázsollak,

Minden út Rómába vezet! A célban, ha majd megtalállak!

Bájodat, itt és rögvest, te a mágnes, el ne taszíts, vedd csak elő!

Káprázatos, most oly vonzó, a mosoly máris! Így elbűvöl Ő!

Makrancos, s mily előkelő. Vigyázz! Mert nyer a koránkelő!

Minden út Rómába vezet! Szólt az égből! A báli rendező!

Gyorsan, gyorsan, szedd csak össze, a kerék megállt, gyere magad!

Forradalmak, maradiak, rabszolga, hogyan leszel egyszer szabad?

A karaván, a cél is, rohan, szalad, a fejlődés, soha, el nem akad!

Minden út Rómába vezet! Az idő megfoghatatlan, s alig marad.

Minden út Rómába vezet! Mondani kell? Ember! A cél! Hát te vagy.

Az út nehéz! Fel a völgybe, le a hegynek, eltévedve, ám vezet.

Életünk útja, hol embernek maradni, tülekedni, ma még lehet!

Minden út Rómába vezet! Rajt és a cél, ECCE HOMO, de te vagy.

Tovább a blogra »